Valószínűleg hosszú-hosszú idő és sok bölcsesség kellett ahhoz, hogy ez a gondolat elfoglalja a helyét az emberek elméjében.

Sokan hajlamosak igaznak elfogadni ezt a mondatot, hiszen így neveltek minket és ez egy olyan paradigma, ami mindannyiunk életébe erősen beépült.

Az igazat megvallva én nem értek egyet ezzel az állítással.

Lehet természetesen elmélkedni (majdnem azt írtam, hogy vitatkozni) az élet definíciójáról, tehát hogy mit is nevezünk életnek, illetve pontosan ki és mit nevez életnek.

Én erről azt gondolom, hogy az élet, az életünk VAN.

Élünk.

Nem mi döntöttük el, nem mi tehetünk róla, nem mi akartuk. Egyszerűen élünk. Ki így, ki úgy.

Kaptunk egy életet és egy jó darabig nem nagyon tudjuk, hogy mit is kezdjünk vele.

Viszont felnőttkorunkban már, tudatra és Öntudatra ébredve szerintem el kell gondolkodnunk azon, hogy hogyan is élünk.

És itt jön képbe a címben megfogalmazott állítás: Azért dolgozunk, hogy éljünk? Vagy azért élünk, hogy dolgozzunk?

Egyikkel sem tudok egyetérteni.

Véleményem a következő: (idézet tőlem)

Nem azért dolgozunk, hogy éljünk.

Azért dolgozunk, hogy jól éljünk!

Nem azért dolgozunk, hogy éljünk. Azért dolgozunk, hogy jól éljünk!

Önmagában az életünket viszonylag kevés erőfeszítéssel fent lehet(ne) tartani. Nevezzük ezt az erőfeszítést munkának vagy bárminek.

Amiért valójában dolgozunk, az az, hogy az életünket jobbá tegyük.

Hogy ne egy sárkunyhóban, hernyókat és bogarakat a szánkba tömve létezzünk, hanem a (modern, civilizált) társadalmi elvárások szerint legalább elfogadható körülményeket teremtsünk magunknak.

De még ennél is tovább mennék.

Elég ez?

Elég elfogadható körülmények között élni? Az egy jó élet?

Nos, gondolkodásra ajánlom a fenti kérdést.

Mint ahogy a következőt is.

Milyen az Ön élete most?

Anélkül, hogy bármit is tudnék az Ön életéről, azt gondolom, ennek a kérdésnek az átgondolása biztosan a hasznára lehet.

Készítettem erről egy kis videót, kérem, nézze meg.